Kassowitz Félix („Kasso”) (Bécs, 1907. május 17. – Budapest, 1983. április 13.), magyar karikaturista, grafikus.
Kereskedelmi pályára készült, majd hírlapi gyorsíróként dolgozott. 1930–32 között Párizsban élt, ahol karikaturistaként működött. Munkáit rendszeresen közölte a Le rire, majd több más párizsi lap is, köztük a Marianne, a Petit Journal, és a L'intransigeant.
A 30-as évek első felében visszatért Budapestre. 1935-ben a Vasárnapi Újság számára illusztrált. A 30-as évek közepétől Macskássy Gyula mellett kezdett (Magyarországon az elsők között) animációs reklámfilmek készítésével foglalkozni. Munkatársai között tudhatta Szénásy György és Halász János (John Halas) is. Tagja volt a háború előtti magyar avantgárd művészeti társaságoknak, ahol a szentendrei művészekkel, Barcsay Jenővel, Korniss Dezsővel találkozhatott. Jó barátságban állt Vajda Lajossal és Bálint Endrével.
1943-ban munkaszolgálatra vitték, majd feleségével együtt deportálták. 5 éves fiának, Péternek egy katolikus család nyújtott menedéket. Túlélték a deportálást, a világháború után visszatértek Budapestre.
A 40-es évek második felétől Kassovitz Félix a Ludas Matyi és a Képes Hét folyóiratok munkatársaként dolgozott. 1945 után az egyik legszívesebben foglalkoztatott karikaturistánk lett. Munkái a Fülesben, a Népszabadságban, a Szabad Szájban, és a Tükörben jelentek meg. A A sztálini időkben az újságok munkatársai, gyakran meggyőződésük ellenére a hivatalos politikai irányvonal elvárásait követték, így Kassowitz is készített több, az absztrakt festészetet kigúnyoló karikatúrát, amelyek szellemével később már azonosult.
Az 50-es évek politikai gyakorlata láttán kommunista meggyőződése megingott. 1956 után visszaadta párttagkönyvét, és ettől kezdve csak szakmájának élt. Főleg reklámgrafikával foglalkozott. 1957-ben „Kasso rajzok” címmel jelentették meg karikatúra-albumát. A 60-as évek elejétől főként plakátművészettel foglalkozott. Egyaránt tervezett kereskedelmi és filmplakátokat. 1968-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki.
Kereskedelmi pályára készült, majd hírlapi gyorsíróként dolgozott. 1930–32 között Párizsban élt, ahol karikaturistaként működött. Munkáit rendszeresen közölte a Le rire, majd több más párizsi lap is, köztük a Marianne, a Petit Journal, és a L'intransigeant.
A 30-as évek első felében visszatért Budapestre. 1935-ben a Vasárnapi Újság számára illusztrált. A 30-as évek közepétől Macskássy Gyula mellett kezdett (Magyarországon az elsők között) animációs reklámfilmek készítésével foglalkozni. Munkatársai között tudhatta Szénásy György és Halász János (John Halas) is. Tagja volt a háború előtti magyar avantgárd művészeti társaságoknak, ahol a szentendrei művészekkel, Barcsay Jenővel, Korniss Dezsővel találkozhatott. Jó barátságban állt Vajda Lajossal és Bálint Endrével.
1943-ban munkaszolgálatra vitték, majd feleségével együtt deportálták. 5 éves fiának, Péternek egy katolikus család nyújtott menedéket. Túlélték a deportálást, a világháború után visszatértek Budapestre.
A 40-es évek második felétől Kassovitz Félix a Ludas Matyi és a Képes Hét folyóiratok munkatársaként dolgozott. 1945 után az egyik legszívesebben foglalkoztatott karikaturistánk lett. Munkái a Fülesben, a Népszabadságban, a Szabad Szájban, és a Tükörben jelentek meg. A A sztálini időkben az újságok munkatársai, gyakran meggyőződésük ellenére a hivatalos politikai irányvonal elvárásait követték, így Kassowitz is készített több, az absztrakt festészetet kigúnyoló karikatúrát, amelyek szellemével később már azonosult.
Az 50-es évek politikai gyakorlata láttán kommunista meggyőződése megingott. 1956 után visszaadta párttagkönyvét, és ettől kezdve csak szakmájának élt. Főleg reklámgrafikával foglalkozott. 1957-ben „Kasso rajzok” címmel jelentették meg karikatúra-albumát. A 60-as évek elejétől főként plakátművészettel foglalkozott. Egyaránt tervezett kereskedelmi és filmplakátokat. 1968-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki.